Miért fáj a hátad, ha „nincs semmi bajod"?

Elmentél a vizsgálatokra, megcsinálták a röntgent, talán még az MR-t is, a leleten meg ott áll: minden rendben. Te meg állsz a folyosón a papírral a kezedben, és azt gondolod: „oké, de akkor miért fáj reggelente a hátam?" Ismerős a szitu? A hátfájás ugyanis sokszor akkor is kitart, amikor a vizsgálat szerint „nincs is bajod". Megírtuk ebben a cikkben, hogy mi maradhat ki egy sima kivizsgálásból, és mikor érdemes csontkovácshoz fordulnod.

„Nincs semmi baja" – de akkor mit jelez a hátad?

Lássuk be: megnyugtató hallani, hogy a leleten minden tiszta. Csak hát a derekad erről nem tud, és továbbra is jelez. A dolog hátterében gyakran az áll, hogy a hát- és derékfájásnak ritkán van egyetlen, szépen beazonosítható „bűnöse" a képalkotón.

Egy becslés szerint 2020-ban világszerte mintegy 619 millió embert érintett derékfájás – és az esetek nagy részében nem lehet egyetlen konkrét betegséget mögé rakni. A röntgen a csontokat látja, az MR a lágyrészeket mutatja, de azt, hogy egy ízület blokkolt-e, vagy egy izom letapadt és nem mozdul rendesen, nem feltétlenül árulja el egy állókép.

Mik lehetnek a hátfájás okai, ha a lelet tiszta?

A fájdalom gyakran nem ott lakik, ahol a legjobban érzed. A test kompenzál: ha egy ízület beszűkült mozgással dolgozik, a környező izmok túlórázni kezdenek, és egy idő után ők is bepöccennek. Íme, mi maradhat ki egy klasszikus kivizsgálásból:

1. Ízületi blokk és mozgásbeszűkülés. Egy gerincszakasz „beakadhat", nem mozdul úgy, ahogy kellene. Ez a képalkotón nem feltétlenül látszik, a mindennapokban viszont nagyon is érezhető – főleg reggel, az első mozdulatoknál.

2. Letapadt izmok és fascia. Az izmokat borító kötőszövet (a fascia) összetapadhat, ragadóssá válhat. Ilyenkor a mozgás „húzós", mintha valaki hátulról visszafogná a mozdulatot.

3. Kompenzáló testtartás. Ha egy helyen fáj, önkéntelenül máshogy ülsz, állsz, lépsz – és közben egy másik területet terhelsz túl. A fájdalom így vándorolhat, a lelet meg közben csendben marad.

4. Életmódbeli tényezők. Az alvás minősége, a stressz, a mozgáshiány és még a fájdalomtól való félelem is befolyásolhatja, meddig húzódik egy panasz. Ezek egyike sem jelenik meg egy röntgenfelvételen, igaz?

Miért nem elég bevenni egy gyógyszert?

A fájdalomcsillapító remekül elvégzi a dolgát: elhalkítja a jelzést. Csak épp azt, ami a jelzést küldi – a blokkolt ízületet, a letapadt izmot –, nem bántja. Olyan ez, mint amikor a lakásban folyton pittyeg a füstérzékelő, te meg kiveszed belőle az elemet. Csend lett, igaz? Csak az égő gyertyát senki nem oltotta el.

Mi nem az elemet vesszük ki. Az állapotfelmérés és a csontkovácsolás során azt keressük, hol akadt be valami, hol nem mozdul rendesen a test. Mert a cél nem az, hogy egy órára elhallgasson a panasz, hanem hogy megtaláljuk, miért szól egyáltalán.

Mikortól számít krónikusnak, és mikor szóljon a vészcsengő?

Krónikus hátfájásról általában akkor beszélünk, ha a fájdalom három hónapnál tovább velünk marad. Ez az a pont, ahol sokan már „derékfájós"-ként mutatkoznak be, mintha ez egy személyiségjegy lenne. Pedig nem kell a fájdalommal együtt élned.

Fontos azonban, hogy a csontkovács kezelés nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást. Van néhány tünet, amivel először orvoshoz kell fordulni, nem hozzám: ha a lábadban új, egyre romló gyengeséget vagy zsibbadást érzel, ha a vizelet- vagy székletürítésed akad meg, ha a gáttájék zsibbad, ha friss, komoly baleset után fáj a hátad, vagy ha láz, megmagyarázhatatlan fogyás, éjszaka is kínzó fájdalom társul hozzá. Ezek orvosi vizsgálatot igényelnek. Ugyanez igaz, ha csontritkulásod, daganatos előzményed van, kemoterápián esel át, vagy várandós vagy – ilyenkor én nem kezellek, hanem orvoshoz irányítalak.

Hogyan segíthet a csontkovács, ha a lelet szerint „semmi baj"?

A manuálterápia és a csontkovácsolás egyeseknél mérsékelheti a fájdalmat és a beszűkült mozgást – de ezt mindig a fokozatos, rendszeres mozgással együtt a legjobb elképzelni, nem helyette. Sokan már az első kezelés után érzik a különbséget, mások több alkalom alatt jutnak oda, hogy reggel ne kelljen „kitapogatni", fáj-e még.

Nálam az első lépés mindig a beszélgetés és az állapotfelmérés. Megkérdezem, mikor, hol és hogyan fáj, mivel foglalkozol, hogyan alszol – mert ezek adják ki a képet, amit egy lelet nem tud. Aztán jön a kezelési terv: csontkovácsolás, manuálterápia, szükség esetén köpölyözés vagy fascia-kés. (A köpölyözés egyes esetekben rövid távon enyhíthet a panaszon, de nem csodaszer – ezt őszintén megmondom.)

És ha félsz a „reccsenéstől"? Teljesen értem, sokan így vannak vele. Végig beszélgetünk, egy egytől tízig tartó fájdalomskálán dolgozunk, és a te nyolcas pontod fölé sosem megyek. Nem lepek meg semmivel.

Szóval ha a kezedben van egy tiszta lelet, a hátad mégis minden reggel ébresztőt küld, keress meg bátran a székesfehérvári rendelőmben. Mondd el, mi a panaszod, megvizsgállak, és együtt megnézzük, honnan indul a hátfájás – és hogyan tudok segíteni, hogy ne kelljen vele együtt élned. Foglalj időpontot itt, szeretettel várlak.