Honnan veszem ezt?
Én is így éltem, most pedig felismerem már, amikor más van ilyen állapotban.
Csontkovácsként a testtel dolgozok. A fizikai testtel. Elsőként. Ugyanakkor az évek alatt rájöttem, ahogy kerestem a saját válaszaim és minél jobban kiismertem magamat, hogy mennyi fizikai problémát saját magamnak teremtettem meg. Ma már nem tudok csak a fizikai problémára tekinteni. Mindig elindul bennem a kérdés, hogy mi lehet a kiváltó ok. Akik már jártak nálam, tapasztalhatták is, hogy beszélgetünk és kérdezgetek. Sok esetben el is indul egy-egy mélyebb gondolat, kérdéskör.
Visszatérve a kontroll témakörre.
Nálam úgy jelent meg, hogy mind a munkámban mind a gyereknevelésben mindent kontroll alatt tartottam. Egyszerűen képtelen voltam bízni másban olyan mértékben, hogy ne én oldjak meg mindent is. Ezáltal a gyerekeimnél az általam képzelt szabadság, amit adtam számukra egyáltalán nem az volt, hanem pont az ellenkezője egy általam kijelölt terület, amin belül „mozoghattak”. Tehát nem valós szabadság, hanem egy kontrollált terület, amin belül dicsértem vagy épp nem dicsértem.
Az életem során bárhol dolgoztam mindig egyetlen egy dolog mozgatott, hogy egyedül én tudom úgy elvégezni az adott feladatot, hogy az jó legyen. Emiatt igazából egy állandó félelemben éltem, mert azon aggódtam, hogy kellően levédtem-e minden hiba lehetőséget. Amikor éppen pihenni próbáltam, akár egy utazás alkalmával, akkor is egész nap ez a félelem alapú aggódás volt bennem jelen. Nem tudtam kiengedni. Hiába nyaraltam egy hetet, sose értettem miért érek haza fáradtabban, mint ahogy elmentem.
Majd, amikor felismertem, hogy egyszerűen azért, mert a távolból csökkent a kontroll lehetősége a környezetemre, ezáltal még inkább a félelem és aggódás volt bennem, ami több energiát követelt.
Pár éve kezdtem a kérdéseket feltenni magamnak és elindulni ezen a kacskaringós önismereti úton, ahol elkezdtem megismerni önmagam. Az út során számomra az egyik legnagyobb felismerésem ez volt és a legnagyobb változásokat is ez hozta meg az életemben és családom életében is; el tudtam engedni a kontrollt, jó érzéssel, hálával.
Ez annyit takar, hogy elfogadom azt, ha valaki hibázik mellettem, mivel az a hiba nem véletlen. Egy tanítás, amit, ha kellően nyitottak vagyunk akkor láthatjuk, hogy értünk van. A jelenben minden egyes ilyen történésért hálás vagyok.
Mert ha hiba történik akkor az számomra egy visszajelzés arról, hogy nem estem vissza és nem kontrollálom a környezetem. Az pedig persze egy másik történet, hogy mi számít hibának.
A dolgoknak nincs jelentés tartalma. Mi döntjük el, hogy mi a negatív és mi a pozitív.
Az első lépés, hogy merj sérülékeny lenni és legyen bátorságod szembenézni a feljövő információkkal.
Ha végig olvastad, akkor dolgod van vele neked is. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy te hol csinálod ezt az életedben?
