Nem a vállad feszes, hanem mások felelősségét cipeled magadon.

Észrevetted már, hogy amikor valaki más problémáját próbálod megoldani, feszes a vállad, lapockád? Nem véletlen…

Az előző posztban említettem, hogy egy külön írást fogok szentelni annak a kérdésnek, hogy miért akarjuk mindig más problémáját megoldani, vagy miért gondoljuk azt hogy jobban tudjuk mire lenne a szüksége a másiknak.

Szerintem te is nap mint nap találkozol ezzel az érzéssel. Én életem során a 48-ból kb. 46-ot ebben éltem le, szóval fekete öves megoldónak tartottam magamat. Kifejezetten élveztem és kerestem is a megoldásra váró szitukat. Sőt szerettem, ha minél bonyolultabb. Ilyenkor annál fényesebbre tudtam polírozni az egómat. Agyaltam, szerkesztettem, magyaráztam, mondtam a tutit. Magabiztosan, határozottan hittem abban, hogy kristály tisztan látom a helyzetet és a megoldást is. Sőt sok elismerő visszajelzést kaptam, hogy milyen kis okos fiú vagyok.

Ami nem tűnt fel sosem, egyszer sem, hogy ez mind, rólam szólt. Minden egyes történet valamilyen módon az én történetem volt. Minden egyes történetbe aszerint mentem bele, hogy én mit tennék. Ergo mit kéne tennem. Persze sose tettem meg. Mivel ugye ez nem az én problémám, hanem a másiké. Mindeközben pedig szimplán tükröket tartottak elém folyamatosan. Ezt a fogalmat nem értettem. Ha kis is mondta valaki, hogy ez az én problémám, tükröm és én látom rosszul akkor persze besértődtem és duzzogtam vagy morogtam, vagy veszekedtem.

Mikor éreztem ezeket a leginkább nehéznek? Amikor valaki igazán ellenszenves volt. Akár a véleményével akár a hang hordozásával, akár azzal, hogy túl sokat beszélt vagy pont az ellenkezőjével azzal, hogy keveset kb. mindegy is. Ugyanis a felismeréseink akkor jönnek amikor magunkra ismerünk.

Játszunk egyet. Gondolj most egy olyan emberre, akit ismersz. Legyen az rokon, munkatárs, iskolatárs, akár a párod. Lényeg, hogy most egy olyan tulajdonság kapcsán keress egy illetőt akit kifejezetten ki nem állsz valamilyen tulajdonsága miatt. Felidegesít, rossz kedvűvé tesz, elindít benned egy kellemetlen vagy rossz érzést. Lehet akár keményebb érzés is. Utálat, gyűlölet, de meghúznám a haját…

Megvan?

Szuper, az a kellemetlen hírem van számodra, hogy ö egy tükör neked. Igen. Egy tükröt tart a kezében és te magadat látod benne. Amit pedig látsz és kiváltja belőled azt a negatív érzést ami alapján választottál, azt mutatja meg neked.

Ez annyit jelent, hogy vagy pont ugyanazt csinálod, mint ö is, vagy pedig annak a totál ellenkezőjét. Ami lényegében ugyanaz az energia tehát alapjaiban véve ugyanaz.

Egy példával élve, ami nálam történt. Egy önismereti hétvégén vettem részt. Első pillanattól kezdve unszimpatikus volt a mentor, tanitó, aki tartotta az elvonulást. Okoskodónak tartottam. Minden egyes mondatában kerestem a hibát. Minden mondata után próbáltam fejben hozni az ellenkező jelentéseket, magyarázatokat. Éreztem egy fennkölt határozottságot benne. Annyira el voltam foglalva az „utálatommal”, „irigységemmel” stb., hogy alig fogtam fel miről szól az előadás. Nos, ez voltam én tulajdonképpen a tükörben. Egy az egyben magamat láttam benne. Ahogy osztom az észt, játszom a határozottat, mindenre is tudom a választ stb.

Fájdalmas volt a felismerés, ami kb. a második napon érkezett meg és pont erről tanultunk, hogy mik a tükrök.

Amint leesett a tantusz, egyszer csak fura érzés tört rám. Elkezdtem teljesen más érzéssel tekinteni az addig utált személyre. Itt még nem voltam képes hálát érezni, ahhoz még el kellett telnie sok időnek az utamon, hogy milyen érzés az, ugyanakkor tudtam rá figyelni, befogadóvá váltam és teljesen megszűnt a gombóc a gyomromban amikor ránéztem és hallgattam. Sőt elkezdtem egyre inkább megérteni, hogy miről beszél.

Testileg is éreztem a megkönnyebbülést. Az első másfél napban érthetetlen módon rendkívül feszült voltam, a vállaim, lapockáim majd leszakadtak. Este nem tudtam elaludni mert sehogy nem volt kényelmes. Második este teljesen kilazulva és kényelmesen tudtam pihenni.

Annyi történt csak, hogy mikor már nem a tükröt láttam benne, azonnal megszűnt bennem az ellenállás vele szemben, és megszűnt tükör lenni a számomra.

Az életünk a reggeli szemfelnyitástól az esti szem becsukásig tükrök tárháza. A legjobb és legerősebb tükrünk a párunk. Majd pedig a kollégák, az újságos, a bolti eladó, a mellettünk sétáló ember, a mögöttünk közlekedő autós, magyarán minden ember lehet az.

Amint elkezdesz mások problémáján agyalni, dolgozni a figyelmed kívülre helyeződik és már nem befelé figyelsz magadra. A tested is ezáltal készenlétbe kerül és megfeszül. Minél többet foglalkozol mások megoldásaival annál több időt töltesz ebben a feszes állapotban.

A másik oldalról is érdemes ránézni mi történik ilyenkor. Mivel amikor tanácsot kapok vagy egy megoldási javaslatot a problémára akkor elveszik az esélyem arra, hogy én tanuljam meg, hogyan oldjam meg a problémámat. Egyrészt minimális az esélye, sőt inkább nulla, hogy bárki átlássa bárkinek annyira helyzetét, hogy beton biztos megoldást tudjon javasolni.

Példával szemléltetve. Voltam olyan párkapcsolati helyzetben, amikor se veled se nélküled állapot állt fent. Minden barátom tanácsa egyértelmű volt. Fejezzem be mert nem jó számomra. Nagyom szépen le is vezették, logikus volt és valóban a legésszerűbb döntés lett volna. De én nem álltam készen. Nem tanultam meg még abból a történetből azt amit meg kellett tanulnom. Nem tudtam magamat kellően értékelni ezért hagytam magam a kiszámíthatatlanban. Még jó ideig. Majd, amikor számomra összeállt a kép, és bennem megszületett az, hogy tulajdonképpen mit jelent a határaim meghúzása akkor tudtam pontot tenni a történet végére. Ha hallgatok a barátaimra mi történt volna szerinted?

Én azt gondolom, hogy egy rendkívül értékes tanítással kevesebb maradtam volna, és a következő ilyen szituációba szintén belecsúsztam volna.

Az élet pedig nagy szervező módjára újra elém hozta ezt a helyzetet. De már fel voltam vértezve és tudtam a határaimat tartani igy nagyon hamar felismertem, hogy ugyanúgy egy se veled se nélküled szituáció részesévé kezdek válni, igy hamar lezártam és már jó érzéssel mentem tovább.

Szóval akár a saját oldalunkról akár a másik oldaláról közelítjük meg rengeteg felesleges stresszt tud okozni az életünkben amikor másokat akarunk megszerelni vagy épp minket akarnak megszerelni. Ez egy rövid kis betekintő volt ebbe a témába, de úgy gondolom fogok még erről beszélni mert sokunkat érint és sokunknak van szüksége arra, hogy a figyelmét visszavegye saját magára és befelé építkezzen, figyeljen és ne kifelé.

Te fel szoktad ismerni a tükröket? Neked milyen érzés amikor téged akarnak megszerelni?